A mai szintidő: 35' :)

Idén harmadszor veselkedtem neki az otthon-munkahely-otthon triumvirátusnak biciklivel. Attól eltekintve, hogy első két alkalommal a nyereg annyira feltörte a se*gem, hogy leülni nem tudtam napokig, baromira élvezem.
Drága testvéremtől kaptam még születésnapomra egy Respro City maszkot, amit aktívan használok, és így a 3. alkalom végére már szinte el sem tudom képzelni, hogy biciklizhettem eddig nélküle.
Átlagban 40-45 perc alatt küzdöm le a távot. Maszk nélkül, még órákkal a megérkezés után is "nehéznek" éreztem a tüdőmet, és kínszenvedés volt feljutni az Árpád-hídra.
Nem beszélve a fekete cuccokról amik a zsepiben landoltak.
Most ez teljesen megváltozott! Nem mondom, hogy nincsenek néha légzési nehézségeim, de azok betudhatóak a ciginek is. Viszont nem fáj a tüdőm, és sokkal könnyebben veszem az emelkedőket is.
Első adandó alkalommal kap egy ilyen maszkot Kedves is! Mese nincs!

Egy gyönyörű kompozit munka jutott mára, amit barno
készített video klipp-ként Saltillo - The Opening művére.
Nekem maga az ötlet az ami a legjobban tetszik, de persze
a kivitelezés is mesteri!


Lumitectura from barno on Vimeo.

Gondolom nem vagyok egyedül azzal, hogy nem szeretek fogmosás után pohárból öblögetni.
Megnyitom a csapot, alá hajolok, kortyolok a vízből és már meg is van oldva a dolog.
Na hát úgy néz ki erről a szokásomról vagy lemondok, vagy visszatérek a fürdőkádhoz fogat mosni.
Ti. az új mosdókagyló kb. fele akkora mint az előző, a csap pedig más irányba nagyobb és hosszabb. Ergo nem fér be a fejem a kettő közé...
Ebből két dologra lehet következtetni:
1. tényleg kicsi a hely
2. túl nagy a fejem.
Mindenképpen az első ötlet lesz az igazi, mivel ha túl nagy lenne a fejem, akkor ismét kilyukadhatnánk a fogyókúra problémájára, az pedig már lerágott csont. Persze lehet, hogy csak az arcom nagy, de ezen meg változtatni nem tudok :)
Szóval a ma reggel tanúsága, hogy igenis számít a méret! Könnyen előfordulhat, hogy túl nagy a csap és túl kicsi a kagyló. Ennek pedig szorulás a vége.
Vigyázzatok! ;)