ment végbe a blog szerkezetében, mint azt a kedves olvasó is bizonyára észrevette.
Nem kell túl extra dologra gondolni, egyszerűen csak elegem lett a feketeségből.
Vannak dolgok amiken az ember képtelen változtatni az életében...hát ez nem ilyen :)
Kicsi öröm a mindennapokban...

Legalábbis részben.
Robiék elkezdtek diétázni 1-2 hónapja, minek folyományaként házilag sütik maguknak a kenyeret. Egy kóstoló után nekem is megjött a kedvem, hogy pacsmagoljak, gyúrjak, süssek otthon. Amúgy is próbálok minél kevesebbet és minél egészségesebben enni, úgyhogy egy ilyen dologgal engem egész könnyű megfogni. De lényeg a lényeg, elkértem a receptet és belefogtam.
A 3. sütésre végre olyan lett a kenyér amilyennek én akartam. Finom, omlóSZ, akár magában is fogyasztható. Nem úgy mint a bolti savanyú szarok.
Ja és a legfontosabb: az alap-receptből készült kenyeret Anti-candida diéta alatt is lehet fogyasztani!!!

Akkor jöjjön a recept:

Idén harmadszor veselkedtem neki az otthon-munkahely-otthon triumvirátusnak biciklivel. Attól eltekintve, hogy első két alkalommal a nyereg annyira feltörte a se*gem, hogy leülni nem tudtam napokig, baromira élvezem.
Drága testvéremtől kaptam még születésnapomra egy Respro City maszkot, amit aktívan használok, és így a 3. alkalom végére már szinte el sem tudom képzelni, hogy biciklizhettem eddig nélküle.
Átlagban 40-45 perc alatt küzdöm le a távot. Maszk nélkül, még órákkal a megérkezés után is "nehéznek" éreztem a tüdőmet, és kínszenvedés volt feljutni az Árpád-hídra.
Nem beszélve a fekete cuccokról amik a zsepiben landoltak.
Most ez teljesen megváltozott! Nem mondom, hogy nincsenek néha légzési nehézségeim, de azok betudhatóak a ciginek is. Viszont nem fáj a tüdőm, és sokkal könnyebben veszem az emelkedőket is.
Első adandó alkalommal kap egy ilyen maszkot Kedves is! Mese nincs!

Egy gyönyörű kompozit munka jutott mára, amit barno
készített video klipp-ként Saltillo - The Opening művére.
Nekem maga az ötlet az ami a legjobban tetszik, de persze
a kivitelezés is mesteri!


Lumitectura from barno on Vimeo.

Gondolom nem vagyok egyedül azzal, hogy nem szeretek fogmosás után pohárból öblögetni.
Megnyitom a csapot, alá hajolok, kortyolok a vízből és már meg is van oldva a dolog.
Na hát úgy néz ki erről a szokásomról vagy lemondok, vagy visszatérek a fürdőkádhoz fogat mosni.
Ti. az új mosdókagyló kb. fele akkora mint az előző, a csap pedig más irányba nagyobb és hosszabb. Ergo nem fér be a fejem a kettő közé...
Ebből két dologra lehet következtetni:
1. tényleg kicsi a hely
2. túl nagy a fejem.
Mindenképpen az első ötlet lesz az igazi, mivel ha túl nagy lenne a fejem, akkor ismét kilyukadhatnánk a fogyókúra problémájára, az pedig már lerágott csont. Persze lehet, hogy csak az arcom nagy, de ezen meg változtatni nem tudok :)
Szóval a ma reggel tanúsága, hogy igenis számít a méret! Könnyen előfordulhat, hogy túl nagy a csap és túl kicsi a kagyló. Ennek pedig szorulás a vége.
Vigyázzatok! ;)

Tegnap beszereltem a még pénteken vételezett csaptelepet a fürdőszobába. Ideje volt, mert már vagy másfél hónapja a kádnál mostam fogat, kezet, stb. Ráadásul borotválkozni sem tudtam már egy hete, mert a régi mosdókagylót már leszedtem, de az újat még nem szereltem fel.
Na ez tegnap megváltozott! Újra tudok derékfájás nélkül kezet mosni, és az arcom sem viszket már úgy mint tegnapelőtt!
Szóval ügyes voltam na! Végre kicsit több tapasztalatom van vízszerelés terén is. Eddig csak a lefolyó tisztítása ment, de örömmel konstatálom, hogy mára egy csapot is képes vagyok felszerelni lefolyóstul 4 nap alatt! :)

UPD: szerelés közben felderengett egy elég f*sza épviz animáció, hogy hogy alakulna át a kis egyszerű fürdőszobánk egy ultrabrutál, megaluxus fürdővé. lehet megcsinálom...